A község fekvése

A Bakony legmagasabban fekvő települése Várpalotáról északnyugatra, az azonos nevű fennsíkon található, 465 m tengerszint feletti magasságban. A községet egy 1086-ból származó oklevél már említi, azonban később, a török hódoltság idején elnéptelenedett. A XVIII. században újra benépesült, részben német telepesekkel. Ekkor a székesfehérvári prépostsághoz tartozott. A széljárta fennsík rendkívül alkalmas volt szélmalmok működtetésére. A XX. század elején még négy szélmalom őrölte a gabonát. Az utolsó, Helt-féle malom egészen 1951-ig üzemelt, ma is működőképes. Ettől mintegy kétszáz méterre található a műszakilag ugyancsak helyreállított Ozi-féle malom. Hazánknak e két értékes ipari műemléke ma múzeumként várja a látogatókat, és ugyanitt eredeti szerszámokkal egy kovácsműhely is található.

A Tési-fennsík növényvilága változó, az erőkben szép tölgyesek és cseresek, gyönyörű bükkösök találhatók. Különlegességként említendő a Kopasz-hallgatón hullámzó árvalányhaj, a Gaja-szurdokban található Római-fürdő vízesése és a szikla-szurdok. Szeghalmy Gyula 1937-ben kiadott könyvében így ír a Tési-fennsíkról:
„Lelkeinket lenyűgözi a csúcsok, gerincek, szakadékok, erdők, tisztások, hegyi és völgyi rétek gazdag változata, kedves összhangja, egyszerű bája, vagy zordon fensége… Tés, hol a legforróbb nyárban is olyan hideg, csípős szelek fújdogálnak, mint a Magas-Tátra aljában, a Késmárki medence körül.”

Ilyen környezet fennsíkján fekszik Tés, hitelt érdemlően bizonyítva immár közel 1000 éve.